Idestova kettő és fél éve látott napvilágot az első rész, amelyben Zoli egy Nissan Cherry Turboval kapcsolatos kálváriáját, érzéseit és tapasztalatait osztotta meg.

Ezalatt a két és fél év alatt -amely bizony egy autó életében hosszú idő- rengeteg minden történt, de mondja el Ő, íme Zoli és a Nissan története:

Hihető vagy nem hihető, a kis Nissan még mindig nem került bontóba. Nem mintha nem jártuk volna meg azóta a poklok poklát, de úgy néz ki, Isten csak örökre teremtette őt. 2010 környékét írhatunk, valamikor az év első igazi napsugarainak megjelenésekor, amikor az utolsó cikk íródott. Ekkor a kilométer számláló, valahol 280.000 környékén járt.

Nem tetszett a beömlő rajta, valljuk meg, tényleg csúnya volt. Az akksi visszakerült a helyére és egy másik, igaz rommá gittelt, de bevágás nélküli motortér tető került rá. 2010 az utazásokról szólt. Na nem kirándulások, arra igazán nem futotta, bár egy-két Tisza-parti este még belefért a költségvetésbe. Akinek volt már benne része, tudja, hogy miről beszélek.

Budapesten egyetem, Nyíregyházán pedig a család, ismerősök, így ha nem is hetente, de három héten két oda-vissza megvolt az autópályán – és ekkor felrémlenek a szép emlékek, amikor még volt 4 napos pályamatrica -. Folyamatos diákmunka, főleg éjszakai 8 órák, mert élni is kellett valamiből. Persze reggel 6-kor nem nagy kedve van az embernek felBKV-zni a reggel félnyolcas iskolakezdésre, így erre is jó volt az autó. Gyakorlatra Zalakarosra is elvitt minket, pedig az potom 500 km volt. Aztán magánéleti okokból kifolyólag fél éven keresztül heti szinten jártuk a Budapest-Nyíregyháza-Beregsurány-Debrecen-Nyíregyháza-Budapest vonalat.

Aztán eljött 2011 január másodika… Soha, de soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, amíg élek. 2010 nyarán robogóval jöttem haza, bármi hihetetlen, de Velencéből, no de az olaszországi Velencéből (ezúttal fogadd el invitálásomat a következő Belsőség találkozóra, gyere oda is robogóval!-a szerk.). Kis sikerrel, ugyanis Bécstől 40 kilóméterre megállt alattam, elment a kompresszió a hengerből. Sietnem kellett haza, így otthagytam egy benzinkúton, s busszal-vonattal mentem. Amennyibe a benzin, plusz utánfutó bérlés került volna amiből visszamegyek érte, annyiból vehettem volna egy ugyanolyan robogót, így sorsára hagytam. Az azévi szilveszter túlságosan is jól sikerült, kitaláltuk, hogy elsején elmegyünk a robogóért, szétszedjük (idomok, motor, villa, ki) és úgy belefér a Nissanba. Túlságosan is sokat ittunk, így elsején nem indultunk el, csak másodikán, egy kedves barátommal. Persze valamikor 16 óra magasságában. Hegyeshalom előtt 40 kilóméterre 20-as tábla volt kirakva, vagy 5 kilóméteren keresztül, hajtóvadászatot tartottak a vadakra. Nem is örültem neki, mert már kezdett besötétedni, hogy így rabolják az időnket, de végülis kiértünk a sógorokhoz, ott megtaláltuk a robogót, persze ránkhívták a rendőröket, hogy a hülyemagyar lopja a robogót, de elengedtek végül. Vissza is értünk kishazánkba, pontosan arra a szakaszra, ahol délután a hajtóvadászat volt. Iszonyatos köd volt aznap este, erre emlékszem. Meg arra, hogy jött egy kisebb bukkanó egy enyhe, leheletnyi balos kanyarral. Nem mentünk szerintem hatvannal sem. A barátom mellettem az anyósülésen, lába fent a műszerfalon, s épp üzenetet ír akkori barátnőjének. Az agyam még nem dolgozza fel, amit a szemem lát, de a két első kerék már blokkolva csúszik. Pedig nem volt hó, s 185-ös téli gumik voltak fent. És igen, ott állt az állat előttünk, amit legtöbben szerencsére csak a táblán látnak. Ahogy csúsztunk előre, a szarvas lelépett előlünk, de valami még bezavart, mintha többen lennének. És akkorra dolgoztuk fel, hogy ez nem egy szarvas, hanem egy csorda. Körülbelül 7-8 szarvas átfutott előttünk, az utolsó pedig állt a szemben lévő sávban, s még mindig csak csúszunk, s az utolsó pillanatban…

Igen, ő is át akart érni. Dobbantott egyet, patájával benyomta a motorháztetőt, a hátsó lapockájával a szélvédőt, és a tetőt hátratolta egy 30 cm-rel. Nem jött be az ablakon, szerencsére és köszönhetően barátomnak, aki a lábát a műszerfalról felrakta, s egyben kifelé rúgta a szélvédőt. Megálltunk. Ezt az érzést nem kívánom senkinek. De mi épek maradtunk. A motorja is az autónak, ergó átugrotta az elejét. Nem tudtunk mit tenni. Sál fel, nekem pedig volt egy bukósisak a motorban. Így jöttünk fel Budára, max fűtéssel, január 3-án hajnalban.

Nem volt szívem leadni a bontóba. Minden nap láttam ahányszor kinéztem az ablakon négy hónapon keresztül. Megmentett minket, feláldozva saját magát, de tudtam, hogy itt a vége.

Egyszer csak csörgött a telefonom, a bontóból hívtak. Nem is értettem, de rémlett valami, hogy 2008 körül hagytam egy telefonszámot, ha találnának egy ilyen gépjárművet, szóljanak már, nem kell-e nekem valami belőle. Sajnálattal közöltem, hogy hogy is jártam, így nincs már szükségem semmire. De ők tettek egy ajánlatot, 20.000 forintra. Nem is értettem, de elvittem az autót, s láss csodát, 4 nap alatt készen lett. Elhajolt az A oszlop és a B oszlop is, annyi történt, hogy a donor gépjármű A-B-C oszlopostól, tetőstől áthegesztésre került, belül az oszlopok kimerevítve, nehogy ne legyen elég merev egy esetleges boruláskor. Szélvédőt is találtunk bele egy ismerős útján, majdnem 40.000 forintért. Azért így harminc év felé ez nem kis mulatság, ha nem Ladáról van szó. Sajnos a donoré repedt volt, meg szélvédős legyen a talpán, aki egy 20éves ragasztót fel tud még szedni további repedések nélkül.

2011 ezután a boldogság éve volt, kaptam egy megbízást az Állami Autópályától, miszerint forgalmat kellett számolni, ez annyit tett, hogy hajnal 4kor indulás Pestről, reggel 6ra Polgár, utána vissza, majd másnap ugyanez, csak Győrben. Persze mindig váltakozó helyszíneken, főleg a hét vége felé. Sikerült dolgozni három hónapot a Magyar Közútnak is Komárom megyében, ide is heti 3 alkalommal mentünk 12 órában dolgozni. Össze is jött valamennyi pénz belőle, így a kocsira is tudtam figyelni, 5.000 kilométerenként kapott új olajat, ékszíj, vezérműszíj, görgők, benzinszűrő csere, stb.

2012 év eleje, parkoló, havazás. Kellemesen összetörték, mintegy 60 centivel odébb tolták az autót. Persze betétlap, vagy valami, áhh, itthon?

Nagy nehezen találtam egy repedt helyzetjelzőt, arra is több volt a postadíj, mint maga a lámpa, de sebaj. Lekentem a horpadást, hogy nehogy elrohadjon, majd hátha meg tudja javítani egy szaki az oldallemezt, de túlságosan csálén áll szerintem szegényke.

Időközben vége lett az iskolának, sikerült munkahelyet is találni, s megörököltem az 1.2-es Astrát. Így a Cherry menne a garázsba felújításra és Járnék az Opellel, de nincs garázs. Szeretett barátnőm tanult vezetni (hozzátenném, hogy van jogosítványa), és épp csak egy kicsit, de egy traktortól megijedvén (falu legutolsó kis utcája Nyírtelken) egy kicsit jobban lement az árokba, s az egyébként is sérült oldallemez kapott még egy kis pofont. Azt hiszem, ezután ámen lett a sárvédőnek. Egyébként nagyon jól vezet, de ehhez nem volt hozzászokva, még én is megijedtem amikor kifordult elénk. Össze is költöztünk Budapesten, épp garázsokat kerestem, amikor beütött a toronyóra. Lánccal. A kapcsolatunk tönkrement.

Nincs már mi idekössön Budapestre, hazahúz a szívem. Ahol vannak a barátok, a szülők, az ismerősök, na és a kertes ház garázzsal. Időközben karácsonyi akcióban sikerült beszerezni 40 mm-es ültető rugókat, 15”-es SX felnigarnitúrát vateráról, s egy nagy coolert előre. Bőrrel át lesz húzva a belseje – nem tenném, de a műszerfal elkezdett porladni így 30 felé, a tetőkárpitot a szarvas tönkretette és az ülések is kezdenek elkopni.

Szeretnék gyárit, de honnan? Flokkolni pedig nem akarom, mert szerintem az nem szép. Kap egy motorgenerált, felpolírozzák az üvegeket a karcok ellen, egy új gyári dobot, de két végződéssel, szigorúan csak gyárit. Kellene majd egy felújított csiga rá és át lesz fújva az eredeti ezüst színére díszlécek nélkül. Nem kell nekem OT-s vizsga rá, nekem egy emlék kell egy autóról, amivel fiatalkoromat leéltem, amit mindenki emleget, hogy megvan-e még. Most 330.000 kilométer felett járunk, olajfogyasztás nulla. Tudom, hogy benne lesz 300.000 forintomba (lesz az a duplája is-a szerk.), amíg szépen rendbe rakom, hiába meg tudok csinálni szinte mindent rajta, de a kopóalkatrészeket, mint a kuplungot, csuklót, szilenteket, gyújtáskábeleket és egyéb apróságokat ki kell cserélni, mivel még most kapható. De szeretném ezt az autót még 40 éves korában is egy hétvégén elvinni, csak egy körre, a SKIF-fel, amit az autó színére fújok. Mert ezt a 8 szelepes 1,5 turbo karakterisztikát és élvezetet semmi sem nyújta nekem, annak ellenére, hogy már az idejét sem tudom, mikor volt 4.000 fölé forgatva...

Itt tartunk most. Aki pedig tud egy jobb első sárvédőt és helyzetjelzőt szerezni, ne habozzon, név és cím a szerkesztőségben. Persze a kommentek között is várjuk az esetleges ajánlatokat-szigorúan hozzáadásra, nem elbontásra.