Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Rácsing Ignácot. Ignác nem szereti a feltűnést, ámbár a sportosságot annál inkább, ezért esett a választása egy kék 1.3-as közepes felszereltségű Ignisre. Több mint 1 évnyi örömteli használat után elhatározta, hogy ideje egy kis színt vinni az egyre unalmasabbnak tűnő autójába, így elhatározta, hogy felkeresi a legjobb barátját, Kareszt -aki egyébként műanyagos-, hogy segítsen neki elkészíteni egy igazán dögös első lökhárítót. Röpke 6 óra eltelte és 10 üveg sör elfogyasztása után el is készült a műremek, melyet száradás után azonnal le is fényeztek. Karesz becsületes legény lévén nem spórolta ki az anyagot a lökhárítóból, így aztán ezen alkatrész súlya a csinosítás után már inkább közelített egy anyahajó fél fedélzetének a súlyához, mint egy lökhárítóéhoz... Miután megszáradt a gyönyörű elem fényezése, a két jóbarát belekezdett a lökhárító visszahelyezésébe, mely nem tartott tovább 20 percnél. Ignác büszkén húzta ki magát a csodálatos végeredmény láttán, ekkor egy tompa csattanást hallott. A frissen elkészült karosszériaelem egyik tartóeleme adta meg magát a gigászi súly alatt, így lejjebb engedve ezen csodás műremeket, bővítve a precíz illesztési hézagot. Ezen dramatikus történés nem törte le Ignác lelkesedését, megbeszélte a már említett barátjával, hogy hamarosan megragasztják a hibás részt, hogy tökéletes legyen a végeredmény, ám a szükséges anyagok elfogytak, a lelkes tulaj pénzével egyetemben, így ezt egy későbbi alkalomra kellett halasztaniuk. Telt-múlt az idő, néhány hónap elteltével Ignác egy éppen fejlődés alatt lévő repedésre lett figyelmes, ám konstatálván, hogy szegény lökhárítónak vannak ezenkívül más sérülései, nem nagyon hatotta meg a szörnyű tény és folytatta az autó használatát ebben az állapotban, amíg MHC barátom meg nem látta utcán és lefényképezvén el nem küldte nekem... :)