A február utolsó vasárnapján megjelent Tuningautót a gyereknek! című, fiktív, általam kitalált eseményt feldolgozó poszt után kaptam egy olvasói levelet Zolitól. Saját kálváriáját írta le, amely korántsem olyan felhőtlen, mint ahogyan azt én a Peugeot 206-os láttán elképzeltem. Nincsenek hatalmas légterelők rajta és még a belseje sem flokkolt, de a kispénzű fiataloknak enélkül is nehéz a sorsuk, hogyha egy megbízható autót szeretnének, akár vásárolni, akár építeni egy olyan autóból, amelyet más már régen a bontóba száműzött volna. Álljon itt tanulságként, a görbe tükröt összetörve egy ízig-vérig valódi, magyar történet.

22 éves vagyok. Felnőttem a Halálos Iramban filmeken és a Need For Speed játékokon, így autó nélkül nem élet az élet. A szülők nyugdíjasok, elég nekik a családi 1.2-es Viva Astra törlesztése.
A nyári munkák által sikerült összespórolni egy kis pénzt, keresni kellett valami járművet, amely kezdetben elvisz A-ból B-be. Számított a biztosítás is, így valami gyenguskát kellett találni.
Emellett azért az erő is fontos volt, a turbóról meg ha fizettek volna, se mondott volna le az ember. Sikerült is találni egy 115 lovas Nissan Turbot, ami papíron szívó, így az 55 kW után járó évi 80 000 Forintos kötelezőt talán még elbírja a zsebem.

2009 elejét írunk. A műszaki lejárt, zöldkártya sincs, csoda, hogy törzskönyv akadt a fiókban. Az eredetiségvizsgálat, a névreírás és az egyéb járulékos költségek máris megfektettek, de vizsgára nem futja. De egy nyolcvanezer forintos autótól mit várnánk?
5 km után le is hervadt, ezután csak vásárolni jártam vele a szomszédos hipermarketbe, meg vissza, odáig megbízható volt. Lassan lett egy kis pénz, ismerős levizsgáztatta, visszahelyeztettem forgalomba, egy kis hengerfej-generál tízezerért, mindjárt 6 litert fogyasztott. Végre benzinből és nem vízből, városban. Persze csak ha nem nyomtam neki.
Bele is tettem egy olajcserényi kilométert, újra nyári munka, az ottani keresetemből gondoltam kilakatoltatom (700 kg lenne a kocsi, de kétszázat elvitt a rozsda), volt vele munka bőven. Miután kifizettem és maradt fölösleges 60 ezer pénzem, gondoltam le is kellene festetni, mert a fél kocsi Neolux árnyalatú mattfekete volt. Szép szín, meg is tartottam volna, ha nem kerül hatezer forintba átírni a forgalmit, plusz még hatezer a törzskönyv.
Szürkének kellett maradnia. Az egyediség érdekében 20% fehér, 80% fekete aránnyal kevertük ki. Plusz mattító, mert a lakk az horror.

Turbós autó és nincs benne intercooler. Na irány a vatera, kétezerért van bontott Fiat cooler, egy kis suvickolás, kész is. Elballagván egy műhelyhez, közölték velem, hogy 40 ezerért (ismétlem, NEGYVENEZERÉRT!!) berakják (miközben kétezerbe került).

Egy kis netezés, busz-vízcső, szilikonos, 2 bar-ra tesztelt, ötezer forint métere. Tíz centit adtak volna 3000-ért. Már csak a csövezés kellett, a csőhajlítás megint horror, irány a bontó, vettem egy kipufogó rendszert, abból összeflexeltem, a bilincsek is onnan vannak. Megy is, mint a meszes.

A motorház nem záródik le a cooler miatt, húszért lett is volna rá beömlő, az is féláron. Inkább egy adag gitt 1200-ért, egy kis flex (szigorúan este 10-ig), igazítás, már készen is van. Persze az akku ment a csomagtartóba, nem az optika miatt, csupán nem maradt neki hely. 5000 forint métere a tápkábelnek. Szerencsére volt egy tuningolt kettes Golf a bontóban, az ő vezetéke megfelelő volt. Ráadásul ingyen adták.

Váltógombra megint nem futotta, egy teniszlabda szépen rácuppant, még kényelmes is.

Az 1,25-ös Zetec-esek fele tákol valami kamu turbo hangot, nekem meg nincs lefújóm. Használtan hétért be is került, egy plusz rugóval már az erősségét is sikerült belőni.
Heti 700 km-t megyek pályán, így le kell mondanom a sportkipufogóról.
Zene is megoldódott egy kidobott 60 W-os SAL hangszórópárral, plusz tízezerért egy szintén SAL mélynyomóval, amihez kisírtam egy használt mélyközép szettet csipogóval, hangváltóval.

Fejegységet pedig vettem a Janitól, az ő barátai pár üveg sörért találnak egy kidobottat. Ráadásul mp3-as Clarion, RCA kimenettel.

Van még egy égető probléma, hál' istennek már csak 40 ezer a kötelezőm idén, de gumira nem futja. Csúszik-mászik a slickre kopott téligumim, ráadásul kézifékem sincs. Erős a gyanúm rá, hogy szilentes a kocsi, mert zörög mint a második világháború. Nincs rá pénz, de van szépségverseny. Cherry fel, szavazat jön, 4 db új gumi az ajándék.
Kaptam anno 4 db ATS alufelnit a kocsihoz, egy kis csiszolással meg Tesco trináttal helyrepofoztam. Közölte a gumis, hogy nem szilentes a kocsi, csupán lóg az egyik csapágy, a kézifékemet pedig ki kell tisztítani. 10-ért elment a négy alufelni, jött a csapágy és a kézifék.

Azóta acélfelni a király, persze dísztárcsára sincs pénz. Lenne 4 000, ha találnék gyári fehér Nissan dísztárcsát, de sehol se bontanak ilyet.
Bár találtam gyári küszöbléceket és hátsó sárvédőt, potom 3 000-ért, 500 forintot elengedtek belőle.
Ilyen vonat jegyárak mellett kénytelenek vagyunk kocsival járni. Ilyen benzinárak mellett kénytelenek vagyunk Ukrajnában tankolni. Csak óvatosan, mert számít a fogyasztás. Az óra 280 000 km-t mutat. Megbízható, bár egy önindító javítás ráférne, ha nem a fogaskoszorú lenne a ludas, amit barátilag is húszezerért csinálnak.

25 éves. De olyan jól esik péntek este az "apuci odaadta a kétliteres Honda Accordot" 17 éves gyerekeket állva hagyni. "Én megdolgoztam érte. Te sosem fogod értékelni az Integrádat sem."