Kellemes ünnepet mindenkinek!

Remélem mindenkit várt valami meglepetés (indexes, krómozott M3-tükör/lekszuszlámpa/krómozott cápauszony/gumi kazánlemez) a cipőjében reggelre!

A fotóért Sam. Joe-nak köszönet!

Az alap tuningkiegészitők megvannak,az illesztések meg hát igy sikerültek....

Racsingkormány,neonok,óvodáscsoportokat kitakaró fordulatmérő,valahogy a beltér nem áll össze....

De legalább erőlködőforrás helyett erőforrás.

Ha az első 5 komment között nincs megfejtés, akkor elárulom.

 Hátul már van egy kis segítség...

„Polak, Węgier, dwa bratanki." - tartja a régi közmondás. De mi történik akkor, ha ebbe a tengelybe beleszól a távol-kelet is? A következőkben kiderül..

Adott egy Polski Fiat 126p. Ezt a típust senkinek sem kell bemutatnom, mindenki nagyon jól ismeri olasz és lengyel barátaink házasságának köszönhető kisautót. Van, aki szereti, van, aki utálja, de legtöbben mégis úgy emlékezünk vissza rá, mint egy kedves, szerethető személygépjárműre.

Ricsi 26 éves. Elérkezett az idő, amikor az egyetem elvégzése utáni munkába járáshoz kellene négy kerék, rajta egy bódéval. Legyen kicsi, hogy könnyen lehessen vele parkolni, a forgalom ritmusát lehessen vele nagyjából tartani, és persze kis motorral, kis vételárral rendelkezzen.

Marika néni 75 éves lesz idén októberben, Isten éltesse sokáig. A még ereje teljében lévő nagymama és özvegyasszony sokat jár a hátsó udvarba, locsolni az uborka és paradicsompalántákat. Szinte már-már megfeledkezett a neki vásárolt kispolszkiról, amit valamikor '93 környékén támasztott le a garázsba, miután megműtötték a szemét. A kedves férjének, Márton bácsinak pedig ott volt a Samara, de azt a halála után örökölte a fiuk, Misó, onnan pedig, 10 év szolgálat után a bontóba küldték a ruszki vasat.

Viszont a kispolszki csak ott állt a garázsban, felette a polcon pedig a befőttek. Mondták is az unokák, hogy el kéne adni, legalább a nyugdíjat kicsit kiegészítené, és a helyet sem foglalná el. Meg is hirdették, aprópénzért, hátha valaki elviszi..

Ekkor bukkant fel Ricsi. Kapva kapott az alkalmon, fel is hívta a megadott telefonszámot. Műszaki nincs, de jó állapotban van az autó. Annyi baj legyen. Lement vidékre, megnézni az autót. "Tökéletes!"-mondta magában, közben majd' kiugrott a bőréből. Szólt is a cimborának, ex-csoporttársnak, Csabinak, hogy akassza fel a Transitra a kéttengelyes futót, megyünk poloskáért.

Marika néni megkönnyezte az autót, annak ellenére, hogy mindössze 25 000 Km-t tölthettek el együtt. Ennek a nagy részét is Marci bácsi csavarta bele, amikor elment a Wartburg, de a Samara még nem volt meg.

Első dolog: a műszaki vizsga. Fék, gumik, futómű, általános átvizsgálás, mehetett is az Autóklubhoz. Át is ment, minden gond nélkül. Az öreg szakik még meg is dícsérték, milyen patika állapotú Polski.

Viszont Ricsinek kimaradt az, ami másoknak megvolt ennyi idős korban. Nem, nem az első szexre gondolok, hanem az autótuningra. Amíg a csoporttársak már kiélték magukat a Suzukin, Peugeot 206-oson, addig neki más lebegett a szeme előtt. A lakást meg is vette. Épp a felújításból lábaltak ki, amikor szóba került az autó kinézete. Szép, szép, deeeee.. Mégsem az igazi. Már fél éve hajtotta a lengyel csodát, amikor a leendő anyóspajtásékhoz tartott, egy sarki autósbolton akadt meg a szeme. Annak is a kirakatán, ahol tuning-kiegészítők foglalták el az egyik sarkot. Matricák, krómcsík, fényvisszaverők. Be is vásárolt belőlük egy keveset. Alakul, alakul. De valami még hiányzik.. Felütötte az internetet.

"Kispolszki spoiler" - kapta a Google az utasítást. Kis idő múlva már egy fórumon találta magát Ricsi, ahol egy szárnyat áruló srác telefonszámát adták meg neki. Öt perc autókázásra volt tőle, hamar össze is haverkodtak, ami később meghatározta Ricsi autójának stílusát. Laci Zastavája nagyon megtetszett neki. Kezdetét vette a nagy átalakítás.

A sarki autósboltban már előre köszöntek a srácoknak, annyiszor jártak vissza apróságokért. Ködlámpa, szigetelőszalag, matricák garmadája landolt a bevásárlókosárban. Egy hét után, mindeni nagy megelégedésére elkészült a REMEKMŰ.

Ezek után Ricsi büszkén ült bele a poloskába, amelyet mindenki megnézett. Többé nem volt szürke egér a forgalomban.

(A képekért köszönet Pepinek, amelyeket Fóton lőtt, mindannyiunk legnagyobb örömére. A sztori kitalált, egyezése a valósággal teljességel a véletlen műve.)

Ezt a csodát ma találtam egy hirdetőoldalon.

 Bjútiful...Aszongya Bad boys Customs...

 Ez a lökös nem egy újabb fajta vRS-ről való?

 A felni még úgy-ahogy tetszik is.

Kb. másfél hónapja lőttem ezt egy temető parkolójában... Nem is tudom...beszéljenek a képek...

Hát igen...no comment.

Eladóvá vált ez az Mk4-es Ford Escort.Valószinűleg nem birta tovább gyomorral a tulaj. Mk6-os lámpák,morcositás,beömlő,króm M3 tükrök...szinte minden megvan rajta,vagyis majdnem minden,kilincs az egy se!

Talán hátulról bántak el vele legjobban, szárny, lámpatakarók, gyárkéményeket megszégyenitő kipufogóvégek...

Így van ez az alábbi Sierrával is, ami anno már szerepelt az előd-blogon, de annyira ultimate verda, hogy nem maradhat ki innen. Mr. X. lőtte Pécsett, a Fünfkirchen Tuners fővárosában.

Kell bármit is hozzátennem?

Fölösleges.

Sajnos párás, de a színek átjönnek. We lovin' it!

Gergőtől érkezett a hahus link. Abszolút magukért beszélnek a képek, mégpedig arról, hogy itt a helyük. Köszönet értük!

Szemből brutál.

Hátulról ultra brutál.

Nem, nem gyászolunk, nem vesztettünk el senkit se. Ez a poszt azoknak szól, akik kellő indíttatást éreznek arra, hogy kicsiny blogunk kötelékébe lépjenek.

Várjuk azok jelentkezését, akik szerkesztőként szeretnének ténykedni a Jajj, de csúnya! Blog hasábjain.

Amit elvárunk:

-Pontosság;

-Egy kis szabadidő;

-Megbízhatóság;

-Jó helyesírás, fogalmazási készség;

-Autók ismerete, szeretete;

-Színvonal tartása, ill. emelése.

Amit nyújtunk:

-Fiatalos csapat;

-Jó hangulat;

-Hetente négy puszi Kiszel Tündétől.

Jelentkezés és részletek a biker_kolee [kukac] yahoo [pont] com ímélcímen.